A Magyar Sommelier Szövetség hivatalos honlapja facebook

Események


2015. augusztus 03. Balatonfelvidéki Bortúra


Kis pincék – nagy élmények
 
Hétfő.
8:00 a Délinél. Indulás a kisbusszal Balatonfelvidékre, hogy hat (csak?) kis pincészettel és boraikkal ismerkedjünk. Nem is tudom miben reménykedett kis csapatunk, hiszen a „kicsik” vagy híressé válnak már az első, második évjáratukkal (felfedezi őket a kereskedelem vagy egy sommelier) vagy gyenge, hibás, rossz technológiával készült boraik az asztali kategóriát is alulról súrolják – csak a bortúristák fogyasztják ezeket a tételeket. Nnna…. ez az előítélet.
A valóság….. Talán érdemes egy keveset elmélyülni a kicsi, nem befutott borászatok tételeinek megismerésében, figyelni a tulajdonosok koncepcióira, kóstolni az ismeretlen (nekünk) csodákat is. A Szent György-hegyi GILVESI pincészet időrendben az első az ismerkedési sorban. A technológia megtekintése és a csodás panoráma csodálata utáni rövid kóstolónkon a nap egyik legszebb borát itt sikerült megismernünk (persze csak szerintem). A Rajnai 2013 –habár tartályos erjesztésű– csodás mélységeket, szép savakat és fajtajelleget mutatott.
Útban a TAGYON BIRTOK felé „kénytelenek” voltunk műsoron kívül megállni a Szászi pincénél. Ezt nem lehet kihagyni, pont az út mentén van, talán Endre is ott lesz, kóstolunk valami jót, miért ne, hátha, van időnk (nem volt, késésben voltunk). És igen! Csak kettőt kóstoltunk, de a Liliomfi 2013 Olaszrizling maga a csoda. Ásványok tobzódása és egyben krémesen barackos, igazi élmény. A késést meg nem bocsájtva (elcsúszott a program), de mégis friss étekkel és hűtött borokkal fogadtak a Tagyon hegyen, a szép körpanorámát mutattató, borturizmusra épülő birtokon. A Bajnóczy, Herczka, Holló és Tagyon pincék számtalan (mindegy húsz) fehér-, rozé-, siller- és vörösborát kóstoltuk, hogy ki-ki saját ízlésének és szakmai elkötelezettségének megfelelően válassza ki kedvenceit. Hozzám többek között a Herczka Birtok Pinocsiccsó 2014 és Siller 2014 valamint a Bajnóczy pince Olaszrizlingje Szent György-hegyről (2013) állt a legközelebb – persze ez a kemencés csülöknek is köszönhető, mely gőzölgő frissességével próbálta legyűrni a kóstolt borok savait és teljessé tenni enyhe fűszerességével az elhúzódó élvezeteket.
Természetesen nagy késéssel érkeztünk kirándulásunk utolsó állomására, a Dobosi pincészethez, mely már a Balatonfüred-Csopaki borvidékhez tartozik. Hálásak voltunk a friss pogácsáért, a családi pincészet történetéért és persze a kóstolt borokért a Juhfarktól az Olaszrizlingig. Időnk –és a sofőr– sürgetett, ezért (sajnos) faképnél kellett hagynunk házigazdánkat és indultunk haza. Elnézést, de még visszajövünk.
Sok tanulsággal gazdagabban egy élményteli napot töltöttünk a „kis” pincészetek nagy világában és sikerült jó borokat, csodás embereket megismernünk.
 
Schneider Miklós
 

vissza